Apró Paták Lovas Sport Egyesület

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre Ópusztaszeren a Nyílzápor néven elhíresült íjásztalálkozó. Ezen a napon évek óta hagyományőrző íjászok ezre ölti fel kaftánját, csatolja fel tegezét, és veszi fel íját az ország minden szegletéből, hogy tisztelegjen őseink íjász tudása előtt. Így tesz évek óta Egyesületünk is. Ez alól idén sem volt kivétel: a pécsi Megyer Követői alszakosztállyal kiegészülve idén is gazdagítottuk az eget eltakaró nyílvesszők sokaságát.

Sötétedésre értünk a táborhelyre, ahol kedves ismerősökbe botlottunk. Viszonylag zökkenőmentesen felállítottuk sátrainkat, majd nekiláttunk a Gábor-féle batyus-sütős micsoda megsütésének és elfogyasztásának. Egy kis séta és terepbejárás után eltettük magunkat másnapra.

Rutinos résztvevőnkét reggel első és legfontosabb dolgaink közé tartozott a nyílvesszők kék és fehér szigetelőszalaggal való megjelölése. Aztán köszöntöttük a délelőtt folyamán érkező csapattársainkat, átvettük karszalagjainkat és nekiláttunk végigbóklászni a kézműveseket. Idén is szebbnél szebb termékeken legeltethettük a szemeinket, és legtöbbünk nem távozott üres kézzel.

Kora délután kezdetét vette a csata. A hőségriadó és a tűző nap ellenére is több, mint ezer íjász sorakozott fel csatarendben a legkisebbektől a legidősebbekig. Gyönyörű öltözeteket, bőrvérteket láthattunk, és a tizedek büszkén tartották tizedük zászlait. Hosszú sorokban kígyóztunk a csatatérre, táltosdobok és szarukürtök büszke hangjával kísérve, ajkunkon őseink csatakiáltásával: "hujj-hujj-hajrá!". A mezőn a tizedek felsorakoztak, és kezdetét vette a csata felelevenítése. Lovasíjászok vágtattak el előttünk, csatakiáltással bíztattuk őket. Majd az első sor lövésre feszítette íjait az
előttünk álló ellenséges bábukra. Ezt az együttlövés követte. Minden íjász négy vesszővel vette célba a zászlóval megjelölt sátrat. Leírhatatlan érzés... Ahogy több ezer íjász emeli égre íját, feszít és vár, várja a vezényszót... azután az ég megtelik nyilakkal és az ezernyi között végigköveted tekinteteddel a sajátodat. Majd csatakiáltás hallatszik, és a következő lövés, és a harmadik és a negyedik is. És az érzés, hogy részese voltál valami nagyszerűnek, valami ősinek...

Természetesen itt is igaz, hogy nem kilőni kihívás, hanem megtalálni... És hétezer vessző közül megtalálni a sajátunkat még nagyobb kihívását jelentett. Szerencsére a szigetelőszalagos jelölés beváltotta a reményeket, és viszonylag gyorsan és hatékonyan sikerült megtalálni a kilőtt vesszőket. Egy kis pihenés az árnyékban, majd visszatértünk a táborhelyre.

Az este folyamán még lehetőségünk volt bebarangolni a parkot, majd sütögetés közben tábortűz mellett beszéltük át élményeinket. Másnap reggel szedtük sátorfáinkat és - A Soltvadkerti Fagyizó közbeiktatásával - hazafele indultunk. Ekkor jöttünk rá arra is, hogy igen ritkán jutott eszünkbe használni fényképezőgépeinket... Az elkészült néhány fénykép látható a fotóalbumban (itt), és remélhetőleg a nyilzapor.hu oldalon is viszont láthatjuk magunkat.

Felejthetetlen élményben volt részünk idén is, reméljük jövőre is lehetőségünk lesz Nyílzáporral ünnepelni az íjászatot.