Apró Paták Lovas Sport Egyesület

Eljött az idő évadzáró versenyünkhöz is. Vörös riasztás és csak az induljon útnak akinek halaszthatatlan dolga van, hallhattuk a reggeli hírekben. Az év utolsó íjász versenye a megyében elég halaszthatatlannak bizonyult, és bár nem rekord létszámmal de annál extrémebb körülmények között egy maroknyi íjász és fúvócsöves megküzdött nem csak a célokkal hanem a zord időjárással is.

Röviden összefoglalva: megcsináltuk, túléltük, jó volt, a szél csak fúj és tavasszal újra ugyanitt verőfényes napsütésben! De azért bontsuk ki a történetet: A pálya szinte teljes egészében már készen állt, így a pályaépítők megmenekültek a hajnali hóviharban való építéstől és a hajnali keléstől, elég volt csak simán korán kelni. Persze az utolsó simítások még hátra voltak, de ezeket gyorsan elvégezték az illetékesek.

Még a kályha melletti melegedésre is jutott idő és annak tárgyalására, hogy vajon hányan érkeznek versenyünkre. Egy biztos volt, ha más nem akkor háziverseny lesz, de lesz verseny, ha már van pálya. Egyszer csak jött a hír, hogy Pécsről érkezik egy autó íjászokkal! Szerintem versenyt rendező egyesület így még nem örült egy autónyi versenyzőnek. Úgy látszik nem esett messze az alma a fájától, pécsi alszakosztályunk, a Megyer Követői szintén fanatikus íjászokat tömörít magába, hogy ilyen időben is elindultak a versenyre. Aztán örömünk fokozódott amikor Mohácsról befutott az első kocsi versenyzőkkel tele.

A verseny menetrend szerint elindult. Érdemes volt eltalálni a célokat, mert a hóban elkóborolt vesszőket nem volt könnyű megtalálni. A felkészültek különböző vesző kereső felszerelést is hoztak magukkal, úgy mint lombseprű vagy kampós bot. De talán szerencsésnek mondható a verseny, mert 1-1 vessző tavaszig elbújt ugyan de nagy veszteségek nem történtek. A pálya rövid volt, a már szokásosnak mondható de felújított és új külsővel rendelkező 20 cél ezúttal a hóban és hóval fedve várta a vesszők becsapódását. Igen embert próbáló körülmények közepette zajlott a verseny. Süvített a hideg szél, a hó már vízszintesen esett az ember arcába és közben azért még célba is kellett találni. Mindenki kitartott, aki elindult az végig is ment a pályán, nagy elismerés jár a versenyzőknek! Abban megállapodhatunk, hogy mindenki nyert aki ezen a versenyen végig küzdötte magát. Külön elismerés illeti a Szőllősy testvéreket, akik a mini kategória egyedüli versenyzőiként küzdötték végig a pályát. Én azt mondom amíg ilyen kitartó legények vannak ebben a hazában, addig van jövője is. És természetesen jár az elismerés a szülőknek is akik támogatják őket és rendületlenül elhozzák őket a versenyekre.

A fagyos időjárás ellenére a hangulat koránt sem volt ahhoz hasonló. Végig jó hangulat uralkodott, egy-két dal is előkerült a tarsolyból. Azért érdemes belegondolnunk, hogy vajon az mennyire volt embert próbáló, amikor az orosz télben nyári felszereléssel kellett helyt állniuk a magyar katonáknak.

A verseny végezetével jött a várva várt finom, meleg babgulyás, aminek az utolsó kanalaival sietni kellett, mert különben belefagyott volna a tálba. Jött az eredményhirdetés, mindenki átvehette jól megérdemelt jutalmát. Az íjászok mellett meg kell említeni a két fúvócsővel versenyző tagunkat is. Kiemelném még a női kategória egyetlen versenyzőjét Takács Norbertné Marikát Mohácsról, aki szintén az íjfeszítés mellett döntött ezen a napon.

Ez a verseny volt az Apró Vad Lövészet 2012 versenysorozat IV., befejező állomása, így kiosztásra kerültek a serlegek is. Sikerült 'itthon' tartanunk kettő serleget is, ugyanis fúvócsőben Kovács Richárd tagunk, míg íjászatban Mikle Gábor a Megyer Követői pécsi alszakosztályunk tagja vihette haza a trófeát.

Mindenkinek gratulálunk az eredményekhez és, hogy végig kitartottak a versenyben!

A versenyen készült fotók felkerültek a fotóalbumba.

Ne feledjétek: tavasszal újra várunk mindenkit!